Január 28-án Budapesten, a Kongresszusi Központban, rendeztük meg immár negyedszer képzési évünk kiemelkedő eseményét, az Anya-lánya Teaházat. Az est témája a Mindennapi önkéntesség, mindennapi misszió volt, ennek fókuszában pedig a családban megvalósuló odaadó, tevékeny szeretet. A rendezvényen a programban résztvevő lányok és édesanyáik töltöttek el egy estét, melynek célja a személyes kapcsolat elmélyítése volt.
A Teaházat Kis Brigitta, programunk vezetője nyitotta meg, aki külön köszöntötte a jelenlevő önkénteseket, hiszen ők azok, akik rengeteget tesznek ahhoz, hogy programunk minél többekhez eljuthasson. Brigitta beszédében a családban megjelenő önkéntességgel kapcsolatban indította el a gondolatainkat:
„A Pure alkalmakat minden esetben egy nyitókörrel kezdjük, aminek lényege, hogy az adott témával kapcsolatban gondolatébresztők mentén mindenki meg tudjon érkezni és teljes figyelemmel jelen lenni a nap további részében. Amikor erre a délutánra gondoltam, felmerült bennem, hogy vajon az Anya-lánya Teaház nyitókörének kérdése mi lehetne? És az fogalmazódott meg bennem, hogy azt a kérdést szeretném feltenni mindannyiunknak, hogy mi van a szívünkben? Milyen gondolatokkal, érzésekkel érkeztek a kedves szülők és milyen gondolatokkal a lányok? És ha az első válaszunk után tovább keressük a miérteket, akkor legmélyen a szívünkben valószínűleg olyan mondatokra lelünk, mint például:
– Anya, nem mindig tudom kimutatni, de nagyon fontos vagy nekem, szerettem volna csak Veled lenni.
– Kislányom úgy szerveztem az egész család programját, a feladataimat, hogy ma délután eltudjak ide jönni veled, mert szeretlek és szeretném ha jobban is megismerhetném milyen gondolatok vannak mostanában benned.
És a miért-ek után így elérkezünk egy sokkal fontosabb kérdéshez: Kiért vagyunk itt? Mennyivel másabb az élet, ha a miért kérdéseket felcseréljük arra, hogy kiért? Kiért kelünk fel kora reggel reggelit készíteni? Kiért dolgozunk annyit? Ki miatt segítünk otthon a házi feladat megírása után? És amikor pontosan látjuk, hogy kiért fáradozunk, ki van a szeretetünk középpontjában, miért tudunk mégis oly sokszor elfáradni?
Szeretnék megosztani egy történetet a jelenlévőkkel. Két hete a veszprémi csapatunknál tartottam előadást. A Talentumok témaköre kapcsán a csendben eltöltött idő fontosságáról beszélgettünk a lányokkal és természetesen szóba kerültek az okostelefonok. Az előadás végén mutattak nekem egy videót, amin felvették egyik barátnőjüket, ahogy kétségbeesetten, szinte fejvesztve rohan be a szobába, hogy a telefonját fel tudja tenni a töltőre, mielőtt végleg lemerül. Sajnos nem sikerült végrehajtani a küldetést, de mindannyian jót nevettünk a videón, talán a benne rejlő irónia miatt, talán amiatt, hogy ismerjük az érzést, amikor olyan égető szükségünk van egy telefontöltőre.
Azt gondolom, nekünk keresztény embereknek is van egy ilyen töltőnk, ez a töltő pedig nem más, mint Isten végtelen szeretete. Egy olyan forrás, ami feltölt minket, ami segít minket a tevékeny szeretet gyakorlásában és abban, hogy soha ne fáradjunk el jót tenni. A kérdés már csak az, hogy mi hányszor csatlakozunk ehhez a töltőhöz? Mennyi időt töltünk Istennel? Szívből kívánom mindannyiunknak, hogy legyünk olyanok, mint a kamaszok, akik rohannak a töktőjükhöz. Legyen kétségbeesetten szükségünk Istenre, hogy aztán az ő képmásaként, Tőle tanulva, igazán tudjuk szeretni egymást is.”
Az alkalom folytatásában Bárányos Edit, programunk szakmai projektfelelőse interaktív előadás keretében hozta közelebb a jelenlevőkhöz a szeretetkapcsolat fogalmát.
“Valamiért elszoktunk attól, hogy a hozzánk közel állóakat értékeljük és ezt ki is fejezzük: milyen jó, hogy előttem pont ilyen női minta áll, és persze 16-17 évesen már azt is látom, hogy mi az, amit nem szeretnék továbbvinni tőle, de vajon tudok-e hálás lenni azért, hogy nap mint nap látok valakit, aki a különböző helyzetekben megoldási stratégiákat mutat fel, beavat egy-egy fontos konfliktus hátterébe, egyre inkább partnerként tekint rám és ez az a kapcsolat, amire bátran támaszkodhatok a jövőben is. Egy édesanya sokkal több értéklehetőséget magában hordoz az anya-lánya kapcsolatában, mint amennyi végül ténylegesen napvilágot lát.”
A téma feldolgozása során fontos szerepet kaptak a transzgenerációs hatások az életünkben: mit hoznak az édesanyák a saját édesanyjuktól és mit adnak tovább lányaiknak, ugyanígy, mit kaptak édesanyjuktól a résztvevő lányok.A műhelymunka során a résztvevő párok végiggondolták, hogyan fejezhetik ki a másik számára a szeretetüket, mi lehet a másik szeretetnyelve és mi az, amit kaptak édesanyjuktól és tovább szeretnének vinni. Az előadás végén a résztvevők a bennük megfogalmazódott gondolatokat papírra vetve, ajándékként adták oda a másiknak.
A szünetben a teázás és kötetlen beszélgetés mellett fotósarok is üzemelt, hogy a közös élményt maradandóvá tegye.
Az est második felében Hegyesi Zita, programunk kommunikációs felelőse vezetésével különleges műveltségi kvízen vettek részt az asztaltársaságok, ahol művészettel, tudománnyal és a Pure Program alkalmai során megbeszélt témákkal (önbecsülés, önismeret, szabadság, döntés, felelősségvállalás) kapcsolatos kérdésekre válaszoltak. A győztes asztaltársaság médiapartnerünk, a Family Magazin és a Harmat Kiadó, valamint együttműködő partnerünk, a Don Bosco Cukrászda felajánlásából egyedi Pure ajándékcsomagot nyert.
Az eseményt Kis Brigitta szavai zárták, aki köszönetét nyilvánította ki mindazoknak a családoknak, támogatóknak, vállalkozóknak és cégeknek, akik hozzájárulnak a Pure Program munkájához, illetve külön köszönetét fejezte ki a Családok Éve programsorozatnak, mely lehetővé tette, hogy az idei Anya-lánya Teaházat a Kongresszusi Központban rendezhessék meg.
Az est zárásaként örömmel mutattuk be június 9-i Évzáró Estünk videóját, melyet megelőzően Bárányos Edit tart felnőtteknek előadást arról, hogyan vállaljak felelősséget önmagamért: a kommunikációmért, a sebeimért, a szeretetemért?
Médiapartnerünk: Family Magazin
Támogatónk: Családok Éve programsorozat
További együttműködő partnereink: Don Bosco Cukrászda, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Kérügma Bt., Orsay, Szék Egyesület, Vakvarjú Étterem, Virágálom
Fotók: Hegedüs Márton, Szabó Levente
További fotókat facebook oldalunkon találnak.
