Július 25-29 között, Balatonlellén rendeztük a Pure Summert, programunk nyári táborát, melynek témája A szépség benned van- A kérdés, hogy meg tudod-e mutatni? volt. Én is, mint újonc táboroztató, lelkesen készültem a hétre és vártam, hogy Isten milyen új kiskapukat nyitogat meg a szívemben, milyen újabb „pure-os” élményekkel gazdagodom ezekben a napokban.
A résztvevő lányok többsége valamelyik jelenlegi vagy éppen végzett Pure csapat tagja volt, de akadtak olyanok is, akik bátran, akár 150-200 kilométert is megtéve, egyedül érkeztek a táborba azzal a reménnyel, hogy megtapasztalnak valamit abból, amit a Pure Program képvisel. Nagy öröm volt nekünk, táborvezetőknek látni, hogy a táborhelyre való megérkezésük után pár perccel máris oldott, fesztelen hangulat volt érezhető a lányok között. Nagy mosollyal az arcukon, ölelésekkel köszöntötték nem csak a pár hete nem látott csapattársaikat, de még a tavalyi táborból, vagy egy központi Pure-os eseményről, lelkigyakorlatról korábban megismert társukat is.
A kezdő, bemutatkozó körben a „Hogyan vagyok jelen?” és „Milyen várakozásokkal jöttem a táborba?” kérdésekre válaszolva osztották meg a lányok gondolataikat, érzéseiket. Többeknél elhangzott, hogy a közösség, az istenkapcsolat elmélyítése iránti vágy és a programban eddig megtapasztalt értékek megélése volt a legfőbb motiváció.
Az önazonosság és énfelvállalás volt terítéken az első workshopon, melyet Kis Brigitta, a program vezetője tartott. Brigi kitért arra is, hogy a szépség témakörében is csak azokat az értékeinket tudjuk megmutatni, amelyeknek tudatában vagyunk. Ebben a beszélgetésben tette fel a hét – számomra talán legmeghatározóbb – kérdését, hogy „Kihez tartozom?” és ez hogyan, mennyire formál engem, a magamról alkotott véleményemet; hogyan határozom meg saját magamat, akit képviselni szeretnék. Kiemelte, hogy csak abban az esetben tudunk igazi Ajándékok és Segítőtársak (Ezer Kenegdo) lenni mások életében, ha magával az Ajándékozóval, Istennel folyamatos kapcsolatban állunk. Előadásában bátorította a lányokat arra, hogy vizsgálják meg a heti beosztásukat, mire, mennyi időt fordítanak, és hol van helye és ideje az életükben az Istennel való kapcsolatuk ápolásának.
Napjainkban a fiatalok többsége az online térben éli napjai egy részét, így nem meglepő, hogy a hét tematikájának összeállításakor az online kommunikáció egy egész délelőttös programpontot kapott. Hegyesi Zita, a program kommunikációs felelőse a közösségi oldalak tudatos használatára adott hasznos tanácsokat, emellett olyan tippek hangoztak el, amelyek segítségével önazonos, igényes profillal lehetünk jelen ezeken az oldalakon; majd Hegedűs Márton osztott meg néhány kulisszatitkot a fotózás és fényképszerkesztés témaköréből. A lányok érdeklődve figyeltek, majd ezen oldalak hétköznapi használatával kapcsolatos kérdéseiket tették fel és tapasztalataikat osztották meg egymással.
Jó volt megtapasztalni a lányokban azt a sok játékosságot, kreativitást, felszabadultságot, amivel a kedd esti játékesten is és egész héten jelen voltak. Amellett, hogy a versenyszellemben, motiváltan játszottak minden feladatban, egymás bátorítása, a közös, nagy nevetések lettek számomra leginkább maradandó emlékek.
A programok között helyet kaptak még napindító elcsendesedések; önismereti workshop Bárányos Edittel, a program szakmai projektfelelősével; nyári hajfonatkészítés; a hét témájához kapcsolódó személyes tanúságtételek, a nyárra vonatkozó „to-do-list”-ek írása és azok kreatív módon való elkészítése és kisebb záporokkal színesített strandolás is. Bár a hivatalos programterv nem tartalmazta, véleményem és tapasztalatom szerint mégis fix programpontokká váltak az ebéd utáni, közös, nagy palacsintázások és az esti, hosszantartó, kacagásokkal teli beszélgetések is. A tábor záróestjén Durkó Heléna és Leona voltak a vendégeink, akik a dicsőítésről beszélgettek a lányokkal, majd közös éneklésben, dicsőítésben vezettek minket.
A pénteki zárókör a hétfői nyitókörünkhöz hasonlóan zajlott, mégis, a mély megosztások és beszélgetések; az átélt, vicces helyzetek és a néhány nap alatt kialakult vagy elmélyült, szeretetteljes kapcsolódásokból adódóan, érezhetően máshogy ültünk a körben ez alkalommal. Több lányban az öröm és a szomorúság egyszerre volt jelen: öröm, amit a tábori élmények és kapcsolatok miatt éreztek, és a szomorúság, hiszen ennek most vége van, eljött a búcsúzás ideje; sokaknál a hála hangzott el, mint kulcsszó, és volt, aki úgy érezte, hogy egy évre elegendő lelki feltöltődést kapott ebben a néhány napban.
A sok szép élményre, a beszélgetésekre, a játékokra visszagondolva, a szabadság, mint a tábor egyik legmeghatározóbb értéke fogalmazódott meg bennem, ezt igyekszem magammal vinni a hétköznapjaimba is. Ez az Istentől kapott szabadság teszi lehetővé, hogy úgy legyünk jelen az világban, amilyennek teremtve lettünk; hogy merjük felvállalni azt, ami bennünk van; hogy ne mások véleményétől függjünk, és hogy ne csak elméletben tudjuk, hogy a szépség bennünk van, hanem ezt valóban meg is tudjuk mutatni.
Paszterkó Judit
önkéntes koordinátor
A tábor további képei itt elérhetőek:
https://www.facebook.com/pg/youarecalled/photos/?tab=album&album_id=2033852873292941
Fotók: Hegedüs Márton
