A szerelem témája átszövi a mindennapjainkat. Egészen gyermekkorunktól kezdve találkozunk szerelmi szállal a különböző mesékben, majd később a regényekben, dalokban, filmekben. Csoda lenne, ha valakiben nem alakulna ki egy világos kép a szerelemmel kapcsolatban már egészen fiatalon. Azonban fontos kérdés, hogy ez a világos kép életközeli, reális-e?
Ha a romantikus komédiákból indulunk ki, akkor azt biztosan tudhatjuk, hogy küzdelmesen alakul ki egy kapcsolat, de amint a szerelmesek egymásra találnak, minden rendeződik. A pár tagjai végre igazán tudják szeretni egymást, a nő önbecsülése helyreáll, a férfi pedig élete minden pillanatában azon van, hogy boldoggá tegye a nőt. Ez azt a képet alakíthatja ki bennünk, hogy amint megtaláltuk a megfelelő embert, már nem kell tennünk a kapcsolatért, minden magától működni fog. Ha mégsem működik, akkor nem a megfelelő embert találtuk meg, így az egyetlen megoldás, ha kilépünk a kapcsolatból. Sok fájdalom árán ismerjük fel, hogy a szerelem nem így működik. Ilyenkor sóhajt fel az ember: „De jó lett volna, ha ezt előbb tudom.”
A szerelem, párkapcsolat alkalmunk egyik célja, hogy néhány év múlva minél kevesebb ilyen sóhaj törjön fel. Az alkalom délelőtti előadásában dr. Janka Ferenc atya megkérdezte a lányoktól, szerintük mikortól érdemes készülni a házasságra? Az egyik lány azt válaszolta, már gyerekkortól. Igaza volt, hiszen:
„Nem a szerelemből következik a szeretet megtanulása, hanem a szeretet gyakorlásából következik a szerelem helyes megélése.”
Rengeteg mindent érdemes már egészen fiatalon átgondolni a házasságra való készülés során: Milyen típusú szeretet kaptam a szüleimtől? Apai vagy anyai típusú szeretetből kaptam többet? Én hogyan szeretek? Megtalálom-e a helyes mértéket? Tudom-e gyakorolni a szeretetben az önátadást? Túlzott elvárásokat támasztok-e a másikkal szemben? Milyen az Istenképem? Ez nagyban befolyásolja a kapcsolataimat is. Azt várom, hogy a másik boldoggá tegyen vagy én szeretném boldoggá tenni őt? Mi a szeretetnyelvem? Képes vagyok felelősséget vállalni? Önállóvá tudok válni?
Ezek mind meghatározzák azt, hogyan fogok működni egy párkapcsolatban. Mi történik, ha ezeket a kérdéseket végiggondolva, nem túl pozitív kép tárul elénk? Dr. Janka Ferenc atya szavaival élve:
„Az ember nincs úgy bezárva az életsorsába, mint a csiga a házába.”
A személyiség és a kapcsolat is képes fejlődni, érni, a szeretetet lehet és kell is gyakorolni.
